2024. május 27. és 30. között a Nyíregyházi Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium 44 hetedikes diákja 4 kísérő tanárral Erdély felfedezésén vehetett részt a Határtalanul program jóvoltából. Utazásunk céljának Erdély történelmi múltjának, illetve kulturális és természeti értékeinek tapasztalati megismerését tűztük ki.
Az utazáson való részvétel diákoknak és kísérőtanároknak egyformán nagy élmény volt. Erdély csodálatos tájait látva, településein barangolva megelevenedett előttünk mindaz, amiről irodalmi művekben olvastunk, történelemórákon hallottunk. Mindkét szálláson nagy szeretettel fogadtak bennünket, ahogy kirándulásainkon is kiemelkedő vendégszeretetet tapasztaltunk mindenki részéről. Örülünk, hogy részt vehettünk a Határtalanul programban, nagyon hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, és reméljük, hogy a jövőben más aranyos osztályok is részesülhetnek hasonló élményekben.
Az első napon a vállaji határt átlépve utunk Nagykárolyba vezetett, ahol a Károlyi-kastélyt tekintettük meg. Túránkat Érmindszenten folytattuk, ahol Ady Endre életútját idéztük fel a költő szülőházát és munkásságát bemutató Ady Endre Emlékmúzeum bejárása során. Szobránál koszorút helyeztünk el, s egyik tanulónk egy Ady-verssel tisztelgett a költő előtt. Utunkon a költővel kapcsolatos emlékhelyek mentén haladtunk tovább: Zilahon megtekintettük azt a kollégiumot, ahová Ady járt.
Majd Kolozsvár központjában sétáltunk, ahol megnéztük Hunyadi Mátyás szülőházát és a Farkas utcai Református Templomot. Gyönyörködhettünk a gótikus stílusú Szent Mihály Templom szépségében, és megtekintettük Mátyás király híres lovas szobrát. Délután a tordai hasadékhoz utaztunk, ahol gyalogtúránk során értékes információkat kaptunk idegenvezetőnktől a táj geológiai sajátosságaival, valamint a legenda szerinti keletkezésével kapcsolatban. Szállásunkat este Torockón foglalhattuk el. Vacsora után a diákok megcsodálhatták a falut jellegzetes házaival, amelyek fölé a Székelykő hármas csúcsa magasodik.
Másnap, reggeli után a tordai sóbányát látogattuk meg, ugyanis a parajdi sóbánya vízbeszivárgás miatt zárva volt. A föld alatti galériák látványa lenyűgöző volt, a „Visszhangok termében” kipróbálhattuk hangunk erőteljes visszaverődését is. Ezt követően Marosvásárhely belvárosát tekintettük meg, betekintést nyerhettünk a város kulturális életébe a Kultúrpalota szecessziós stílusú épületének megismerésével. A Tükörteremben megtekintettük a főhomlokzati fal nyílásainak tizenkét színes üvegfestményét, majd a modern magyar művészeti képtár festményeit csodálhattuk meg. A hangversenyteremben éppen zenekari próba volt, így egy szimfonikus zenekart hallgathattunk néhány percig.
Délután már Szovátán, a Medve-tó körül sétáltunk, a világ legnagyobb heliotermikus tavánál. Erdély természeti kincsei között a mai napig fontos szerepet játszik a só. A felsősófalvi Székely Mózes Általános Iskolában zenével, énekkel köszöntöttek bennünket a helyi diákok és Miklós Attila tanító. Megható volt közösen elénekelni diáknak, tanárnak egyaránt az Ismerős Arcok Nélküled című dalát.
Azután a Bucsin-tetőn át 1200m magasból leereszkedtünk Gyergyószentmiklósba. A szemerkélő esőben frissítő sétát tettünk a festői Békás-szorosban is. Utunk a Gyilkos-tó megtekintésével zárult.
Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron székely író, a XX. századi magyar irodalom meghatározó alakjának sírját. Egyik tanulónk egy kedves idézettel tette emlékezetessé a koszorúzást: „A madárnak (…) szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.” Majd Erdély első Trianon-emlékművét is megcsodáltuk.
Vacsora előtt még Farkaslakától néhány kilométerre, a Kalonda-tetőn megismerkedtünk a szénégetők munkájával. A szénégetés folyamán keletkezett sajátságos illat már messziről érezhető volt. Megtudtuk, hogy „botolni kell a boksát, hogy lángra ne kapjon”.
Színesítette programunkat, hogy vacsora után a szálláson vetélkedőt tartottunk a gyerekeknek. Hat csapat mérte össze tudását. Kvízfeladatokat oldottak meg a diákok, de volt activity is, s verset is kellett írniuk Erdélyről. A győztes csapat egy-egy kedves emléket kapott.
Reggeli után Segesvárra utaztunk. Megcsodáltuk a szász építészet jellegzetességeit, a bástyákat és az óratornyot, felsétáltunk az iskolalépcsőn. Láttuk a vártemplomot, és onnan elsétáltunk a Petőfi térre, ahol Petőfi Sándor szobra áll. Nyíregyházára a kora esti órákban érkeztünk meg tele feledhetetlen élményekkel.
