Munkája elismeréseként az Oktatási Hivatal Nyíregyházi Pedagógiai Oktatási Központ Kiváló Felkészítő Tehetséggondozó -Tanári Díjat adományozott Vasné Iván Györgyi Ágnes biológia-testnevelés-német szakos tanárnőnek.
A tornasport és a gyerekek szeretete mellett mérhetetlen alázat, kitartás és szerénység jellemzi az Arany János Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium tanárát, aki évente eljuttatta diákjait az Országos Diákolimpia torna döntőjére. „A” kategóriás versenykategóriában 1988-ban Országos Diákolimpiát nyert növendékeivel melyre méltán büszke! A sportág nagyon nagy precizitást igényel ezért a hivatalos heti két óra edzés mellett, hetente öt „lyukas órában” is foglalkozik növendékeivel. Ez évente plusz 150 edzés. Szerelemből.
Honnan ez az elhivatottság, miért ezt a sportágat választottad?
– A sejtjeimben van a torna szeretete, édesanyám is tornázott majd kisgyermekként engem is beírattak. Persze nem volt ez ennyire egyszerű!
Többször el akartak küldeni, mert nem láttak bennem elég fantáziát, de volt ott egy zongorista, aki azt mondta, hagyjátok azt a gyereket, nem látjátok mennyire elszánt, szeretne tornázni…Mire főiskolás lettem mindenki lemorzsolódott mellőlem. Az edzősködést már középiskolás koromban elkezdtem és ez folytatódott a főiskolás évek alatt is. Folyamatában nyolc évig voltam torna szakedző majd a gyermekeim, a család töltötte ki az időmet, aztán hét éve ismét több időt tudok szentelni a tornának.
Mi kell ahhoz, hogy valaki jó tornász legyen?
– Ez nagyon összetett dolog. Rendkívül meghatározó a megfelelő alkat. Kell ízületi mozgékonyság, lazaság, gerinchajlékonyság, fizikai erőnlét, láberő. Ha ezek az alapok nincsenek meg, akkor a gyerek egy idő után észreveszi, hogy nem halad, nem fejlődik és abbahagyja. Ezen kívül hatalmas akaraterő szükséges, hogy amikor a terembe bemegy kánikulában, akkor is eddzen. Nagyon fontos az elszántság. Előfordult, hogy azt mondtam, ha egy hónap alatt kilazítod magad, akkor jöhetsz hozzám tornázni, aztán két év múlva se jött vissza, mások meg egész nyáron azért tornáznak, hogy hozzám bekerüljenek. Nem minden az adottság, a tehetség. Én a munkában hiszek, a minőségi munkában! A lelki terhet is viselnie kell a gyerekeknek, bírni a monotonitást. Kell a cél, de a motiválást is igyekszem szem előtt tartani. Meg kell találni a megfelelő egyensúlyt, hogy jó csapattá váljunk, de nem mindenáron. A tornaterem szigora mellett lazább, kötetlenebb kihívásokra is invitálom őket. Egy-egy tornaelem megismerését követően, sajátkezűleg készítek nekik karkötőt, ásványokkal, de más sportokra is kitekintünk, ismerkedünk. A nagyobbakkal elmentem evezni, strandolni, korcsolyázni is.
Honnan szerzed te a töltést, a fittségedet, hogy ezt a munkát tudod végezni a gyerekekkel?
– Ez is a múltból eredeztethető, hiszen annak idején én is naponta három órát edzettem. Ha valaki kellően megalapozza a fittségét, egy olyan doppingot kap, hogy ha nem mozog, rosszul érzi magát. Szabadidőmben túrázok, evezek, kerékpározom. A második nagy szerelmem a természetjárás, mellyel már tízéves koromban eljegyeztem magam. Jelenleg az Országos Kéktúrát teljesítem, ami érinti az ország legszebb pontjait. Ha nyugdíjas leszek a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalát szeretném egyszuszra megcsinálni, ez rövidebb. Kicsit több mint 500 km. Szeretek utazni, már fiatalon a kedvencem lett a Tátra és valamilyen sportolással mindig összekötjük útjainkat.
Miért fontos a sport? Milyen üzenetet adnál a gyerekek számára?
– A sport úgy megalapozza a fizikai fittséget, erőnlétet, a munkához való hozzáállást, hogy egész életükben nem kell gyógyszert szedni. Megalapozza az egészséget és ez nagyon fontos dolog! Amit most felépítünk, abból bontjuk le később az egészségünket. Sajnos ezt nagyon nehéz megértetni a fiatalokkal. Az a pár gyerek, aki a szárnyaim alatt van az már prevenció, megelőzés. Örömmel tölt el, hogy megalapozom az egészségüket!
Hamvas Gabriella
dav
