Bogár József, a magyar királyi kassai 5. honvéd huszárezred nyíregyházi osztályának tagja volt iskolánk vendége az aradi 13 vértanú kivégzésének emléknapja alkalmából.
A fegyelmezett lovon ülő huszár lenyűgözte a diákokat, akik a hagyományos öltözék megcsodálása közben Dávida János tanár úr szakavatott előadását hallhatták a magyar huszárság kialakulásáról, történelméről, majd a bátrak megsimogathatták a lovat, és a huszármentébe is belebújhattak.
A magyar huszár története:
A huszár szó szerb-horvát eredetű, eredeti jelentése „rajtaütés.
Legkorábbi említésük az 1300-as évekből való, ekkor délszláv eredetű, török módon harcoló könnyűlovasokat jelentettek. Mátyás királyunk zsoldoscsapatainak, a később fekete seregnek a huszárok már megbecsült részét képezték, ők voltak a félelmetes könnyűlovasok. Mozgékony, könnyű csontozatú arabs vagy magyar lovon küzdöttek, zsinóros mentét, szűk lovaglónadrágot viseltek. Legfontosabb szerepük az irreguláris, azaz a nem hivatalos harcban, a portyázásokban, lesvetésben, a biztosításban és felderítésben volt, de a nyílt csatákban is megállták a helyüket.
Könnyű „huszársisakkal”, tárcsapajzzsal, esetenként könnyű mellvérttel, fő fegyverként szablyával, gyakran kopjával, majd később karabéllyal harcoltak.
Mátyás királynak háromféle – cseh, szerb és magyar – lovassága volt. A megkülönböztetés itt nem nemzetiséget, hanem a lovassági fajtát jelentette: a cseh a nehézlovasságot, a szerb a huszárságot, a magyar pedig a korábbi típusú könnyűlovasságot jelentette. Ez a különbségtétel a 15. század végére megszűnt, a huszárság alatt ekkor már egyértelműen a magyar könnyűlovasságot értették.
Az 1500-as években összetételük az eredetileg főleg délszláv elemekből vegyessé, majd főleg magyar etnikumúvá vált. Ettől kezdve egészen a 20. századig ők alkották a magyar könnyűlovasságot. Sikereik nyomán „magyar fegyvernemként” váltak ismertté és terjedtek tovább Európában, az 1700-as években már a legjobb könnyűlovasságnak számítottak.
A Rákóczi-szabadságharc alatt mind Rákóczi, mind a vele szemben álló I. József felállított huszárcsapatokat részben magyar, de jobbára horvát katonákból, amelyek azonban a háború befejezése után ismét feloszlottak. Bercsényi László, Rákóczi testőrszázadosa viszont Franciaországban saját, máig fennálló huszárezredet hozhatott létre, és később megszervezte az egész francia könnyűlovasságot.
Mária Terézia királynő alatt is állítottak fel új huszárezredeket, amelyek ekkor már a kopja helyett karabélyt és pisztolyokat kaptak, 3000 lovasból álltak; e rendkívül nagyszámú lovas az ezredek vezetését rendkívül megnehezítette, ezért elrendelték, hogy minden huszárezred csak 1067 főből álljon. Elrendelték, hogy valamennyi lovasezred harcosai a gyalogharcra is legyenek kiképezve,
Hogyan terjedtek el a huszár harcmodor Európa-szerte?
A Rákóczi-szabadságharc, illetve a szatmári béke (1711) után sok magyar kuruc külföldre menekült, és ott, főleg Poroszországban, Bajorországban és Franciaországban hadi szolgálatba léptek. Ezek a kurucok szervezték az első porosz és bajor huszárcsapatokat, és velük állították fel Franciaországban a második huszárezredet. A Mária Terézia uralkodása ideje alatt vívott háborúk alatt a porosz huszárok is már majdnem olyan nagy hírnevet vívtak ki maguknak, mint a magyar huszárok.
Az 1849-es szabadságharc hadi eseményeit az ellenséges túlerő határozta meg. Ezekben a harcokban a huszárok önfeláldozóan védték a visszavonulókat. Július 2-án a szabadságharc legnagyobb lovascsatája zajlott le Komárom alatt. 40 magyar huszárszázad küzdött 50 osztrák-orosz lovasszázaddal szemben. Hősiességük ellenére 2 nagyhatalom túlereje, az európai országok érdektelen közömbössége, mint már annyiszor, előrevetítette a bukást.
A huszárok a szabadságharc küzdelmeiben kimagasló bátorsággal, önfeláldozó hősiességgel teljesítették kötelességüket. Külön érdekesség, hogy az aradi 13 vértanú közül nyolc volt huszár.
Az első világháború lovasrohamaiban vitézül harcoltak, és még a második világháborúban is szembeszálltak a modern fegyverekkel és tankokkal.
Nyíregyházán a 2. világháború végéig volt huszárezred, ennek tagja volt az utolsó nyíregyházi huszár, Tomasovszki Mihály, aki így írta le a magyar huszárt:
„… a rend és a fegyelem jellemezte, de az a rend és fegyelem, amelyet úgy fogalmaztak, hogy a huszár szerelem része. Bajtársias viszony volt a katona, a huszár és a tisztje között. A huszár tiszt nemcsak elöljárója volt a huszárnak, hanem apja, papja, tanítója. Apja, akihez fordulhat bármilyen gondjával, papja, akihez a lelki életével fordulhat és tanítója, aki megtanítja arra, hogy hogyan kell viselkedni. Mi a huszár szerelem, mi az, ami megkülönböztette a gyalogos vagy éppen a tüzér katonától. Ez a viszony megmaradt a háborúban, a hadifogságban és megmaradt a civil életben is.”
„A magyar huszár megszűnt lenni, de a huszárszellem él, és élni fog, amíg a legutolsó öreg huszárra rá nem húzzák a koporsó fedelét.”
Nyíregyházi huszár emlékek:
A magyar huszár szobra (Országzászló tér)
Az egykori Huszár laktanya a mai Guszev telep
Egykori huszárokról elnevezett utcák
Hagyományőrző huszártalálkozók 1991 óta, ebben az évben már a XV. volt.
Híres magyar huszárok:
- Hadik András
- Mecséry Dániel
- Huszár Péter
- Simonyi József (ismertebb nevén Simonyi óbester)
- Fráter Lóránd Gróf Fráter Lóránd huszárkapitány a híres “nótáskapitány”
- Kováts Mihály az “Amerikai lovasság atyja”, híres magyar huszár.
- Bercsényi László Ignác Gróf, II. Rákóczi Ferenc testőrségének századosa, majd Franciaország marsallja.
- Zsebeházi István, Kossuth Lajos huszárkapitánya
