Február 10-én kereken negyvenen felkerekedtünk, hogy négy tanár kíséretében (Domokos Andrea, Fejes Sándor, Kalenda Mihály, Mártonné Szlávik Tünde) Budapesten megnézzük a Body Worlds kiállítást.
Amikor terveztük a kirándulást, nem gondoltuk, hogy a vonatozás lesz a legkalandosabb rész. Elég nagy késéssel érkeztünk Kőbányára, ahol egyszerűen közölték velünk, hogy „…szálljanak le, most!” Újratervezés, majd metróra fel, metróról le, át a másikra, fel, majd le, hopsz, egy megállóval hamarabb jöttünk fel a felszínre, vissza, majd újra fel és már előttünk is volt az Etele Pláza.
A szervezők nagyon kedvesek voltak, mivel önhibánkon kívül késtünk, két csoport közé beraktak minket, igaz így nem volt idő ruhatárra, illetve folyó ügyeink elintézésére, indulnunk kellett az utunkra, hogy megismerjük az emberi test felépítését, működését. Egy nagyon kedves, harmadéves orvostanhallgató lány lett a túravezetőnk, aki érthetően magyarázott, érdekességeket mesélt, kérdéseinkre válaszolt. Láthattunk városi levegőn „edződött” tüdőt, a mozgásszervrendszert különböző mozgásformákon keresztül bemutatva, magzatokat, a fejünk érrendszerét és még megannyi érdekes dolgot.
Kis szusszanás, technikai szünet után a pesti oldal felé vettük az irányt, következő úticél a Magyar Nemzeti Múzeum volt. Itt megcsodálhattuk a Seuso kincseket, a magyarok történelmét a honfoglalástól a XX. század végéig. Sajnos itt már nem sok időnk volt nézelődni, mert vonatinduláshoz voltunk kötve; nem sejtve, hogy hazafelé újabb kellemetlenség elé állít minket a MÁV – spoiler: 30 perc késéssel indult haza a vonatunk.
A hazaúton kissé fáradtan ki-ki az egész napos élményeit beszélte meg az útitársával, kisebb csoport barkochba játékot játszott. Szinte észre se vettük, úgy elröppent a 3 órás utazás.
Köszönjük a szervezést Domokos Andrea tanárnőnek!
Arany János szobra előtt
