Ünnepi műsorral és méltóságteljes koszorúzással emlékeztünk meg névadónk, Arany János születéséről.
,,Arany János ma is velünk, hatása bennünk van. Emberöltőkre a magyar irodalom mércéjévé vált. Sorai szállóigévé váltak. Nélküle szegényebbek lennénk, szegényesebben tudnánk kifejezni magunkat édes anyanyelvünkön.
Arany Jánosnak nem kellett magaslatra állnia, nagyot kiáltania. Hangja ültő helyéből, az íróasztal mellől, a nagyszalontai házból, a nagykőrösi katedráról, a szerény akadémiai szobából, a Margitsziget fái alól is messzire hallatszott. S ha jól figyelünk, bizony hallatszik ma is.
Közös jövőnk, a haza sorsa nemcsak az anyagi jóléten, a gazdasági fejlődésen, a nemzeti összterméken vagy a látványos sportsikereken múlik. Hanem azon is, megbecsüljük-e nagyjaink teljesítményét, emlékezünk-e szavaikra, tanulunk-e tőlük. Megfogadjuk-e Arany János intését, hogy „Legnagyobb cél pedig itt e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben”?
Használjuk-e anyanyelvünk árnyalatait, gazdag szókincsét? Olvasunk, mondunk, hallgatunk-e verseket. Halljuk-e Edward király fakó lovának lépteit, s megrendülünk-e a vértanúk dalán? Felismerjük-e Toldi Miklós alakját, egyre több emberöltő régiségben? Értjük-e, mit jelent az, ha valakinek oldalát kikezdi a búnak sarkantyúja?
A választ Arany János adja meg:
„Félre, kishitűek, félre!
Nem veszett el –
Élni fog nyelvében, élni művészettel
Még soká e nemzet!”
Boldog születésnapot, Arany János! Vivát!”
(Részlet az ünnepi műsorból)
A műsor szereplői a 12.A osztály tagjai voltak: Vatai Panna, Koós Gergő, Lippai Bianka, Herman Laura, Lantos Márton.
A műsort összeállította: Mártonné Szlávik Tünde tanárnő
